Ennek a tájnak egyik érdekessége az u.n. Szent László pénze.
Ezt a jelenséget a Magyargyerőmonostorhoz vezető út mentén is megtalálhatjuk, de az egész régióban igen gyakran felbukkan a talaj felszínén. Nem másról van szó, mint kisebb-nagyobb érme alakú kövecskékről.


Kedves legenda fűződik ezeknek az érméknek a kialakulásához, miszerint amit az lenni szokott hajdanán, menekültek a kunok, hegyen-völgyön át a László király csapatai elől, s talán kiszaladtak volna a világból, ha a kunok vezérének ördöngös gondolata nem támad. Egyszerre csak, mit gondolt, mit nem a kun vezér, szórni kezdte tarsolyából a zsákmányolt csengő aranyat, s ezüstöt, s intett a vitézeinek is, hogy csak hányják el azok is, ami pénzük van, majd meglátják, mi nagy haszna lesz ennek. Az ármányos vezér jól számított, mert a magyarok egyszeriben abbahagyták az üldözést, s mohón kezdték a szétszórt pénzt szedegetni.
- Hagyjátok! Hagyjátok! – csendült végig a magyarok sorain László hangja. – Ráértek erre később is! Utánam! Hajtsuk a kunt, hajtsuk!
De hiába, a magyarok nem hallották László szavait. A pénzre gondoltak most mind. Hát nem is csoda, hogy eltántorította, különösen a szegényebb rendű vitézeket, hiszen csak úgy ragyogott, fénylett a föld a tenger aranytól, ezüsttől. Hiszen csak ez kellett a kunoknak. Amint a magyarok a pénznek estek, megálltak a futásban, s visszafordultak, hogy rácsapjanak a pénzszedő magyarokra. László fohászkodva tekintett föl az égre és onnan várt segedelmet. Isten meghallgatta a szent életű király imádságát, és csodák-csodájára, azok a ragyogó sárga aranyok, azok a tejfehér ezüstök, egytől egyig kővé változtak. Ez volt a magyarok szerencséje. Megértették Istennek csudás intését, lóra pattantak mind, s haj, kun, haj! kiáltással újra űzőbe fogták a kunokat, s meg sem is pihentek, míg az országból ki nem kergették őket.
Valójában ezek a rejtélyes pénzszerű képződmények nem mások, mint óharmadkori rétegekből kimállott őslény maradványok, egysejtű állatok (Nummilinák) kerek lapos megkövesült vázzal. Kellemes élmény ezeket, az emléknek vagy dekorációnak is alkalmas, jellegzetes Szent László pénzeket lelőhelyükön szedegetni. A gyerekek imádnak játszani ezekkel. A faluhoz vezető aszfaltozott út közvetlen közelében is vannak omladozó talajrészek, melyeket közelebbről szemügyre véve láthatjuk, hogy jóformán ezekből a lencse formájú kövekből vannak felépülve.